Ez a könyv olyan alapokra helyezi a gyermeknevelést, amelyek egy életen át elkísérnek, és elősegíti a gyermekeinkkel való helyes kapcsolat kialakítását. Így gyermekeink jobban fognak tisztelni minket és bízni bennünk. Ha ezeket az egyszerű alapelveket a gyakorlatban is megvalósítjuk, szorosabbá válnak a családi kötelékek, és látható lesz az otthonainkban Isten áldása.
H. C. TRumbull könyve több mint száz évvel ezelőtt jelent meg. Azóta számtalan új és hasznos eszme bukkant fel, jutott diadalra, és árasztotta el a gyermeknevelés területét. A huszadik század elején megjelent a reformpedagógia. "A gyermek nem tökéletlen felnőtt, hanem gyermek. Bánjunk vele ennek megfelelően"- tűzte zászlajára a szépen csengő jelmondatot. Néhány évtizeddel később a pszichoanalízis hódította meg a nevelésről gondolkodók egy részének a szívét. "Vegyük figyelembe a gyermek ősi ösztöneit! Ne fojtsuk el az ébredező vágyakat, ne tegyük ezáltal neurotikussá, hanem gondoskodjunk az életkorának megfelelő ösztönkielégítésről." Így foglalhatnánk össze a pszichoanalízisből fakadó pedagógiai konklúziókat. A huszadik század hatvanas éveitől napjainkig a humanista nevelési eszmék élik reneszánszukat. Mintha Rousseau szelleme támadt volna fel, Spock és Gordon a korlátok lebontását és minden tekintély elvetését hirdetik, hogy semmi se állja útját az "önmegvalósításnak", a személyiség teljes kibontakozásának. Ennyi ragyogó és lenyűgözően modern eszme közepette számíthat-e figyelemre egy konzervatív, százévesnél is öregebb, nevelésről szóló könyv? Felocsúdva az új eszmék bűvöletéből, tegyük fel józanul a kérdést: Hogyan alakult az elmúlt száz év alatt gyermekeink és fiataljaink sorsa, jelleme és erkölcsi magatartása? Nem túlzás így fogalmazni a választ: Az emberiség több ezer éves történetében soha olyan monumentális nevelési csőd nem volt még, mint amilyen az elmúlt száz év alatt kibontakozott. Egy percig sem állítom azt, hogy nem jó, amit a reformpedagógia, a pszicho-analízis és a humanista pedagógia felfedezett. A csődhelyzetet nem az okozza, amit ezek az áramlatok adtak, hanem az, ami hiányzik belőlük: az örökérvényű (korszakoktól, társadalmaktól és kultúráktól független) értékek közvetítése. Ezekre az értékekre utal a Hegyi Beszédben az Úr Jézus, amikor azt mondja, hogy "ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el" (Mt 6, 19-20). Csakis mennyei értékrendből fakadhat a Földön időtálló, másokat is gazdagító erkölcsi magatartás. Trumbull könyve éppen ezt az értékrendet mutatja be a családi élet gyakorlatára alkalmazva. Erkölcsi nyomorban szenvedő népünk körében fontos szolgálatot tölthet be ez az írás. Dr. Pálhegyi Ferenc
